Az ember az egyetlen, aki a kreativitást gyakorolni tudja. Összerakja a világot, feldúlja, majd újra összerakja. Soha nincs kész. Az az emberiség végét jelentené.
Különösen egy olyan világban, amelyben a társadalmak sikerességében előtérbe került és meghatározóvá vált a kreativitás, a folyamatos innováció, a tudomány és művészet konvergenciája.
Különösen egy olyan világban, amikor az emberiség legnagyobb kihívásának az tűnik, tagjai miként tudnak együtt élni globálisan, ugyanakkor identitásukat megőrizve, szabadon.
Különösen egy olyan világban, amelyben a kreatív kód – a designkód – jelenléte jelzi egy társadalom kulturális és gazdasági állapotát.
A kérdés az, hogy milyen társadalmi preferenciák fogalmazódnak meg egy adott közösségen belül, és felszinre tör-e a jelen idejű, kortárs igény az emberi élet minőségének megváltoztatására.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem a magyar designtörténet alakításában mindig is komoly súllyal, vezető szerepben volt jelen. Az egyetem szellemi műhely létéből immanens módon következik, hogy a nemzetközi szakmai párbeszédbe írásos műveken keresztül is bekapcsolódik, vagyis szakkönyveket, szakfolyóiratokat jelentet meg. A hazai designélet talán a designrecepció területén halmozta fel legnagyobb adósságát, és ez a deficit mára olyan erőssé vált, hogy komolyan akadályozza továbblépésünket, s jelentősen leárnyékolja nemzetközi láthatóságunkat. A MOME mint a kreatív ipar legitim és hiteles szereplője ezt az anomáliát próbálja felszámolni két új kiadványával, a Magyar Design Évkönyvvel és tudományos igényű szakfolyóiratával, a Disegnóval. A 2007 óta létező Made in MOME könyvvel együtt a fent említett szellemi termékek a hazai designélet valamennyi szintjét képesek fedni. A szakfolyóirat az akadémiai szintű diskurzust indítja el, az egyetemi évkönyv a felsőoktatás szereplőihez szól, míg az évkönyvet a designszcéna valamennyi szereplője haszonnal forgathatja, a szakpolitikai döntéshozók csakúgy, mint a diákok vagy az érdeklődő laikusok. Az online és offline formában is elérhető, véleményformáló kiadványok jelenlegi ismereteink szerint a tudástranszfer leghatékonyabb eszközei közé tartoznak.
A teljes angol fordítással megjelenő Magyar Design Évkönyv 2013 hiánypótló munka, amely szakmai közösségünk több évtizedes adósságát rendezi, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a nemzetközi párbeszédbe emelt fővel léphessünk be. Összegző módon, koncentrált formában jelenleg semmilyen könyv nem foglalkozik (és az elmúlt évtizedekben sem foglalkozott) a kortárs magyar designnal, holott minden designtudatos és a kreatív iparát stratégiai ágazatként kezelő nemzetnek van évkönyv típusú kiadványa.
A Magyar Design Évkönyv léte az egész hazai designszakma érdeke. A hazai és a külföldi szakembereknek, a designereknek és az érdeklődő nagyközönségnek eleddig csak atomizált információja volt arról, hogy mi zajlik a magyar designszcénában, hogy ezek a jelenségek paritásban vannak-e a nemzetközi folyamatokkal, egyáltalán mik a kortárs hazai design sajátszerűségei, melyek a legjellemzőbb irányai. A design egyes szakterületei között még
mindig nincs átjárás, információáramlás. A tervezők többségének nincs információja arról, hogy a saját szakmáján túl mi is történik a magyar designéletben, milyen nemzetközi eredményeink vannak, hol tartunk, melyek a sikerágazatok. Természetesen a könyv nem szektorikusan/anyagelvűen közelít az egyes tervezői irányokhoz, így szerepe lehet abban is, hogy segítse a designnal kapcsolatos új fogalomhasználat és szemlélet meghonosítását, a szakmabeliek és a nagyközönség körében egyaránt.
Az eredmények összegzése, kommunikálása és terjesztése mindenképpen növeli a szakma hazai és nemzetközi presztízsét, és erősítheti a design iránti bizalmat, vagyis a design társadalmi integrációját, szakemberek és laikusok között egyaránt. A MOME által megjelentetett Évkönyvnek egyértelmű üzenete, hogy az egyetem egy olyan szellemi műhely, amely nemcsak napi gyakorlata révén alakítja a hazai designéletet, de a saját partikuláris érdekein túllépve felelősen gondozza is azt a designszcéna tudatos és aktív szereplőjeként.
A könyv – vállalásának megfelelően – a hazai designszcéna 2013-ban elért eredményeire, figyelemre méltó alkotásaira koncentrál. Egyrészt a kiadvány elején található esszék formájában releváns hazai jelenségeket elemez, másrészt speciális, a világ nemzetközi trendjeit is figyelembe vevő tematika/hívószavak mentén strukturálja az adott év eredményeit. Az Évkönyvnek nem az a célja, hogy a 2013. évi magyar designélet valamennyi szereplőjét regisztrálja és dokumentálja, sokkal inkább tematikus válogatásról beszélünk, amelyben egymás mellé került évközi hallgatói feladat, diplomamunka és professzionális termék. Természetesen nem pusztán a MOME eredményeire koncentrálunk, hanem a magyar designélet egészére, így a társintézmények és a nem a MOME-n végzett designerek alkotásai ugyanolyan súllyal szerepelnek a kiadványban, mint a „saját” termés, sőt, a külföldön élő magyar tervezők sem kerülték el a figyelmünket. Merítésünk – szándékaink szerint – tehát a lehető legmélyebb, fókuszunk a lehető legszélesebb.
A Magyar Design Évkönyvet 2014-től kezdve – reményeink szerint – minden évben megjelentetjük.
–
designszakértő, kurátor
–
a Magyar Design Évkönyv 2013 főszerkesztő–projektvezetője
Az ELTE Bölcsészettudományi karán folytatott magyar–esztétika szakos tanulmányaival egy időben kezdte pályáját Magyarország első designmagazinjánál, az Atriumnál 1995-ben. 1998 és 2004 között a kétnyelvű magazin főszerkesztője volt. Ezzel párhuzamosan designszakkönyveket fordított, szerkesztett és szaklektorált (például A vas metamorfózisa, A loft, Design a 21. században, Design kézikönyv, Képes bútor enciklopédia), továbbá nagyszabású designkiállításokat és rendezvényeket szervezett. 2004-től a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hivatalos kiállítóhelye, a Ponton Galéria igazgatója. Emellett az elmúlt tíz évben rangos nemzetközi designfesztiválok hivatalos programjaként számos (vándor)kiállítást szervezett az egyetem részére. Kurátorként és projektvezetőként részese a MOME bel- és külföldön megvalósuló projektjeinek. 2008 és 2013 között a Design Hét Budapest fesztivál vezető kurátoraként tevékenykedett. Nevéhez fűződik a fesztivál számos állandó programeleme és az eseménysor nemzetközivé tétele. 2011-től a Magyar Formatervezési Tanács tagja. Jelenleg egyetemi megbízatásai mellett a Vienna Design Week magyar programsorán dolgozik mint kurátor, Magyarország vendégország státuszához kapcsolódóan.
–
Fotó: Emmer László
–
designszakértő, blogger
–
a Magyar Design Évkönyv 2013 szerkesztője és projektmenedzsere
A KREA Kortárs Művészeti Iskolában végzett lakberendezőként, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen művelődésszervezőként, 2013-ban pedig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem design és művészetelmélet szakán szerzett BA diplomát. 2010-ben alapította meg az egyik legnépszerűbb hazai designtematikus blogot, a Stilblogot. A 2013 őszén induló „Inspiráló Designelmélet” programsorozat egyik ötletgazdája és főszervezője. Szakmai érdeklődésének középpontjában a szociálisan érzékeny designterületek szerepelnek; a témának szentelt, 2014-ben napvilágot látott www.designforall.hu weboldalon a fenntartható tervezés és az inkluzív design szellemiségében született legkiemelkedőbb hazai és nemzetközi példákat mutatja be. Jelenleg a MOME Designelmélet-mesterképzés hallgatója.
–
művészettörténész, újságíró
–
a Magyar Design Évkönyv 2013 szerkesztője
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a római La Sapienza Egyetemen tanult, majd diplomázását követően a legolvasottabb magyar építészeti és designmagazinok közé sorolható www.hg.hu szerkesztője lett. 2009–2013 között a lap főszerkesztője. 2011-től a Kortárs Építészeti Központ kuratóriumi tagja; 2011–2013 között a CreativeMornings budapesti főszervezője. Elsősorban az építészet, a design, a médiadesign és a tervezőgrafika területén publikál; a tudományos ismeretterjesztés iránti elkötelezettségét a szecessziós Budapestről írt könyve és Wikipédia-szócikkei jelzik. 2014 februárjától a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen dolgozik.
–
Fotó: Molnár Szabolcs
–
eszmetörténész, designkritikus
–
a Magyar Design Évkönyv 2013 szerkesztője
1993-tól 2002-ig irodalomtudományt, nyelvészetet, esztétikát, filozófiatörténetet és történelemtudományt tanult az ELTE-n, az Istituto Universitario Orientalén (ma: L’Università degli Studi di Napoli L’Orientale) és a Central European Universityn. 2005-től 2009-ig az MTA ifjú kutatója (JRF), 2006-tól 2007-ig rezidens Mellon Fellow a Holland Királyi Akadémián (NIAS, Wassenaar), a 2010/2011-es tanévben pedig az Európai Bizottság Marie Curie Intra-European Fellow-ja az Oxfordi Egyetemen, ahol egyúttal a Modern European History Research Centre vendégkutatója és
a St Anne’s College Plumer Fellow-ja. Több önálló monográfia szerzője (Egyetemes tudomány Erdélyben, 2008; Design és kultúra, 2010), számos designelméleti antológia szerkesztője (Térpoétika, 2010; Narratív design, 2013). Szerkesztő munkatársa volt a Magyar Narancsnak (2002–2006), az OCTOGON architecture&designnak (2002–2005) és az Építészfórumnak (2005); jelenleg is szerkesztője a Helikonnak (MTA), az Obeliscusnak és a Disegnónak. Az irodalomtudományok doktora (2005), egyetemi docens (2008), designelméletből habilitált a MOME-n (2013).
–
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
–
főszerkesztő-projektvezető – E-mail: hdy@mome.hu – Mobil: 06 20 914 3810
Sajtóanyag letöltése
Felelős kiadó:
Főszerkesztő− projektvezető:
Szerkesztők:
Projektmenedzserek:
Fordítók:
Korrektor:
Támogató:
Copyright © Text and Design, 2014, MOME Alapítvány
